„Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró.
Bárcsak hideg volnál, vagy forró!”
/ Jelenések 3, 15 /
Tudja cselekedeteinket és mégsem veti a szemünkre, még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen.
Az Egyházban ma, inkább a közömbösség, a langyosság a jellemző hozzáállás.
„Hívő vagyok én a magam módján.” „Úgy van, ahogy van.” ..stb.
Erről a langyosságról szól ez az ige.
Isten jobb szereti az egyenességet, mint a félrehúzásokat.
Ez azokról szól akik “biztonságos” távolságból szemlélik az eseményeket, de hovatartozásuk nem nyilvánvaló.
Azokhoz szólt ez az ige akiknek már sajnos a mérce nem az Isten igéje volt többé.
Mert a hívő élet nem lehet langyos élet.
Vagy ott van a szívünkben tényleg az az égető vágy, hogy Isten szeretetéről beszéljünk, odaéljük mások elé - még akár az ellenség elé is -, vagy pedig tényleg ez az ítélet ér bennünket utol, hogy langyos vagy, kiköplek a számból. Nem jó semmire sem.
Ha langyosan állsz az Isten dolgaihoz, az nem kedves Isten előtt, sőt még az emberek előtt sem!
Istenhez kerülve nyilvánvalóvá fog válni hovatartozásunk.
De míg élünk, éljünk egyenes, őszinte életet Isten és emberek előtt.
Imádság:
Köszönjük Urunk, hogy meghallhatjuk a te hívásodat, és zörgetésedet, és te segítesz nekünk ajtót nyitni, befogadni téged.
Áldunk és dicsőítünk azért, hogyha valaki hisz tebenned, nem megy az ítéletre, hanem máris átment a halálból az életre.
Köszönjük neked, hogy te így szeretsz, ahogy vagyunk, köszönjük, hogy Te vársz bennünket.
Köszönjük, hogy választhatunk, add, hogy Téged tudjunk választani az életünk minden helyzetében.
A Te Fiadért a Jézus Krisztusért hallgass meg. Ámen.
Nagy Éva
Református lelkipásztor
„Szentlélek jöjj, lobogó láng…”
/Egy zenés dicsőítés emlékei/
Pünkösd hétfőjének délutánjára zenés dicsőítésre hívtuk a testvéreket gyülekezeten belül és kívül, kicsiket és nagyokat egyaránt.
A gondolat Kisantal Tibor /Kisanti/ fejéből pattant ki már jóval előbb, az időpontban közös gondolkodás során egyeztünk meg.
Az Alpha- kurzusok rendkívül jó hangulatú éneklései adták talán az ihletet, hiszen ott mindig lelkesen -és az idő előre haladtával egyre bátrabban- hangzottak az énekek, nehezen akartuk őket abbahagyni. /Azóta is hiányoznak, legalábbis nekem, pedig magam két Alpha- t jártam ki és lehet, hogy a harmadikban is benne leszek valahogy./
A hívó szóra, nagy-nagy örömünkre megtelt a templom. Jó volt látni, hogy csak jönnek, jönnek egyre többen, még a karzaton is ültek! Szülők, akik magukkal hozták gyermekeiket, nagyszülők, akik unokáikkal érkeztek.
Kisanti és Wéber Judit nagyszerű gitárjátéka fennköltté tette a hangulatot. Az Alpha- k ismert és mindannyiunk által oly kedvelt dalai alatt zengett a templom, de zengett a zsoltárok éneklésekor is. Ritkán telik meg éneklőkkel, milyen jó lenne, ha más alkalmakkor is ennyien lennénk!
Az ige és az igehirdetés, mint mindig, szívhez szóló, elgondolkodtató volt.
Az igehirdetés után ismét éneklés következett, amelynek lendülete minden jelen lévő lelket magával ragadott. A gyerekek is jókedvvel kapcsolódtak be, rögtönzött zenekarukkal kísérve az énekeket.
A dicsőítés után a parókia udvarán finomságokkal, – szarvaspörkölttel, sok-sok süteménnyel- terített asztallal folytatódott, már oldottabb formában a délután.
A szakácsok még emlékérmet is kaptak, olyan felülmúlhatatlanra sikeredett a pörkölt!
A sokféle süteményből nehéz volt választani, mindegyik nagyon finom volt, köszönet érte mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a szeretetvendégséghez!
Nagyon jó hangulatú beszélgetések alakultak ki, fogyott a pörkölt és a sütemény.
Örömmel láttuk a sok gyereket, kisebbeket és nagyobbakat. Voltak, akik már régen találkoztak, örültek egymásnak. Folyamatosam használatban voltak a hinták is a kert hátsó részében. Természetesen a csocsó asztal is kivándorolt a teraszra, nagy meccseket vívtak gyerekek és felnőttek egyaránt.
A remek hangulatú délutánnak a sötétedés vetett véget. Lassan kiürültek a padok, elfogytak a sütik, eloltották a tüzeket. A reményt viszont arra, hogy ezt máskor is megismételjük, remélem, nem lehet eloltani!
Sok-sok köszönet és hála mindenkinek, aki bármivel hozzájárult ehhez a felejthetetlen alkalomhoz!
Remélem, mindenki, aki ott volt velünk, jól érezte magát közöttünk.
Egy igével fejezem be az Apostolok cselekedeteiből:
Péter így válaszolt: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.
Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.”
/ Apcsel 2,38-39. /
u. i. A hírek szerint az ismétlés bekövetkezik augusztus 31.- én du. 5 órától, bízom benne, hogy hasonló élményekkel. ifj. Halmy Gyuláné
/Egy zenés dicsőítés emlékei/
Pünkösd hétfőjének délutánjára zenés dicsőítésre hívtuk a testvéreket gyülekezeten belül és kívül, kicsiket és nagyokat egyaránt.
A gondolat Kisantal Tibor /Kisanti/ fejéből pattant ki már jóval előbb, az időpontban közös gondolkodás során egyeztünk meg.
Az Alpha- kurzusok rendkívül jó hangulatú éneklései adták talán az ihletet, hiszen ott mindig lelkesen -és az idő előre haladtával egyre bátrabban- hangzottak az énekek, nehezen akartuk őket abbahagyni. /Azóta is hiányoznak, legalábbis nekem, pedig magam két Alpha- t jártam ki és lehet, hogy a harmadikban is benne leszek valahogy./
A hívó szóra, nagy-nagy örömünkre megtelt a templom. Jó volt látni, hogy csak jönnek, jönnek egyre többen, még a karzaton is ültek! Szülők, akik magukkal hozták gyermekeiket, nagyszülők, akik unokáikkal érkeztek.
Kisanti és Wéber Judit nagyszerű gitárjátéka fennköltté tette a hangulatot. Az Alpha- k ismert és mindannyiunk által oly kedvelt dalai alatt zengett a templom, de zengett a zsoltárok éneklésekor is. Ritkán telik meg éneklőkkel, milyen jó lenne, ha más alkalmakkor is ennyien lennénk!
Az ige és az igehirdetés, mint mindig, szívhez szóló, elgondolkodtató volt.
Az igehirdetés után ismét éneklés következett, amelynek lendülete minden jelen lévő lelket magával ragadott. A gyerekek is jókedvvel kapcsolódtak be, rögtönzött zenekarukkal kísérve az énekeket.
A dicsőítés után a parókia udvarán finomságokkal, – szarvaspörkölttel, sok-sok süteménnyel- terített asztallal folytatódott, már oldottabb formában a délután.
A szakácsok még emlékérmet is kaptak, olyan felülmúlhatatlanra sikeredett a pörkölt!
A sokféle süteményből nehéz volt választani, mindegyik nagyon finom volt, köszönet érte mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a szeretetvendégséghez!
Nagyon jó hangulatú beszélgetések alakultak ki, fogyott a pörkölt és a sütemény.
Örömmel láttuk a sok gyereket, kisebbeket és nagyobbakat. Voltak, akik már régen találkoztak, örültek egymásnak. Folyamatosam használatban voltak a hinták is a kert hátsó részében. Természetesen a csocsó asztal is kivándorolt a teraszra, nagy meccseket vívtak gyerekek és felnőttek egyaránt.
A remek hangulatú délutánnak a sötétedés vetett véget. Lassan kiürültek a padok, elfogytak a sütik, eloltották a tüzeket. A reményt viszont arra, hogy ezt máskor is megismételjük, remélem, nem lehet eloltani!
Sok-sok köszönet és hála mindenkinek, aki bármivel hozzájárult ehhez a felejthetetlen alkalomhoz!
Remélem, mindenki, aki ott volt velünk, jól érezte magát közöttünk.
Egy igével fejezem be az Apostolok cselekedeteiből:
Péter így válaszolt: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.
Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.”
/ Apcsel 2,38-39. /
u. i. A hírek szerint az ismétlés bekövetkezik augusztus 31.- én du. 5 órától, bízom benne, hogy hasonló élményekkel. ifj. Halmy Gyuláné
„ és hogy megértsem, mit is mond nekem”
/ Jób 23,5b. /
Ha a hegy nem megy Mohamedhez…
Biztosan ismerik a testvérek a címben szereplő mondásnak a folytatását, de azt már nem tudják, hogy miért ezt a címet adtam a soron következő presbiteri konferenciának.
Szóval a május 24.-ei presbiteri konferenciát hiába rendezték festői környezetben Hévízen, hiába a szép új templom, hiába a lélekemelő áhítat, a színvonalas előadások, a presbiter testvérek bizonyságtételei, hiába a városnéző kisvasút, a pompás ebéd, ahhoz hogy ebben része legyen bárkinek is, alapvető követelmény, hogy ott legyen…
Megint nem voltunk annyian, ahányan lehettünk volna.
Valószínűleg ez indította lelkipásztorunkat arra, hogy „megkíméljen” bennünket, litéri presbitereket, a fáradságos, és költséges utazásoktól, ezért itt helyben indított presbiterképzést, melynek keretében fejezetről fejezetre, havi rendszerességgel vesszük Klaus Douglassnek Az új reformáció, és az Isten szeretetének ünnepe című könyveit.
Az előadások után közösen megbeszéljük az aznapi fejezeteket, majd három fős csoportokban írásban igyekszünk választ adni az adott témához kapcsolódó feltett kérdésekre, amit megint közösen is megbeszélünk.
A feladatsor végén olyan szituációs játék is van, amit a csoportoknak önállóan kell eljátszani, és közösen értékeljük. / pl. családlátogatás /
Annak, aki valamelyik foglalkozáson nem tud részt venni, módjában áll pótolni a mulasztást.
Így nekünk dupla lehetőségünk adódott, el is mehetünk a „hegy” -hez, és a „hegy” -et is helybe hozták…
Vankó Viktor
presbiter
Elgondolkodtató humor:
Csapatmunka
Egyszer volt, hol nem volt, volt négy ember.
Név szerint: Mindenki, Valaki, Bárki és Senki.
Egy szép napon szóltak Mindenkinek, hogy akadt egy fontos munka, amit sürgősen meg kell csinálni.
Mindenki biztos volt benne, hogy Valaki megcsinálja.
Bárki megtehette volna, de Senki sem csinálta meg.
Valaki nagyon megdühödött emiatt, mivel ez Mindenki dolga lett volna.
Mindenki úgy gondolta, hogy Bárki megtehetné, és Senki nem vette észre, hogy Mindenki kerüli a munkát.
Végül Valaki lett az, akit Mindenki okolt, amiért Senki nem csinálta meg azt, amit Bárki megtehetett volna.
/ Jób 23,5b. /
Ha a hegy nem megy Mohamedhez…
Biztosan ismerik a testvérek a címben szereplő mondásnak a folytatását, de azt már nem tudják, hogy miért ezt a címet adtam a soron következő presbiteri konferenciának.
Szóval a május 24.-ei presbiteri konferenciát hiába rendezték festői környezetben Hévízen, hiába a szép új templom, hiába a lélekemelő áhítat, a színvonalas előadások, a presbiter testvérek bizonyságtételei, hiába a városnéző kisvasút, a pompás ebéd, ahhoz hogy ebben része legyen bárkinek is, alapvető követelmény, hogy ott legyen…
Megint nem voltunk annyian, ahányan lehettünk volna.
Valószínűleg ez indította lelkipásztorunkat arra, hogy „megkíméljen” bennünket, litéri presbitereket, a fáradságos, és költséges utazásoktól, ezért itt helyben indított presbiterképzést, melynek keretében fejezetről fejezetre, havi rendszerességgel vesszük Klaus Douglassnek Az új reformáció, és az Isten szeretetének ünnepe című könyveit.
Az előadások után közösen megbeszéljük az aznapi fejezeteket, majd három fős csoportokban írásban igyekszünk választ adni az adott témához kapcsolódó feltett kérdésekre, amit megint közösen is megbeszélünk.
A feladatsor végén olyan szituációs játék is van, amit a csoportoknak önállóan kell eljátszani, és közösen értékeljük. / pl. családlátogatás /
Annak, aki valamelyik foglalkozáson nem tud részt venni, módjában áll pótolni a mulasztást.
Így nekünk dupla lehetőségünk adódott, el is mehetünk a „hegy” -hez, és a „hegy” -et is helybe hozták…
Vankó Viktor
presbiter
Elgondolkodtató humor:
Csapatmunka
Egyszer volt, hol nem volt, volt négy ember.
Név szerint: Mindenki, Valaki, Bárki és Senki.
Egy szép napon szóltak Mindenkinek, hogy akadt egy fontos munka, amit sürgősen meg kell csinálni.
Mindenki biztos volt benne, hogy Valaki megcsinálja.
Bárki megtehette volna, de Senki sem csinálta meg.
Valaki nagyon megdühödött emiatt, mivel ez Mindenki dolga lett volna.
Mindenki úgy gondolta, hogy Bárki megtehetné, és Senki nem vette észre, hogy Mindenki kerüli a munkát.
Végül Valaki lett az, akit Mindenki okolt, amiért Senki nem csinálta meg azt, amit Bárki megtehetett volna.
Gyülekezeti kirándulás Pápára
Előzetes terveinknek megfelelően gyülekezetünkből 15 fő, a katolikus gyülekezet kettő tagjával kiegészülve augusztus 2-án kirándulást tett Pápára.
Célunk a város megtekintésén kívül, Pápa nevezetes és híres református vonatkozású látnivalóinak közelebbi megismerése volt.
Ifjú Márkus Mihály nagytiszteletű úr szívélyes fogadása után a református templomot néztük meg. Megismerhettük a templom történetét, és a mai gyülekezeti életről is kaptunk tájékoztatást.
Fontos dolgok ezek, hiszen egymás gyakorlati példáján okulva jobbíthatjuk és tehetjük élőbbé munkánkat.
Megnéztük az épülő már majdnem kész imaházat. Különös érdeklődéssel hallgattuk az ezzel kapcsolatos tudnivalókat, hiszen mi is egy imaterem (gyülekezteti terem) megvalósításának tervét dédelgetjük.
Megnéztük, és értékes információkat kaptunk a méltán híres Pápai Református Gimnáziumról, ahol Petőfi Sándor, Jókai Mór, és több más nemzeti büszkeségünk élt és tanult.
Fontos, és mivel 2008. a „Biblia Éve”, annak a kiállításnak a megnézése, amely e nemes és egyedülálló könyv történetét bemutatja. Az Ószövetség és Újszövetség keletkezésének, az írás-olvasás és nyomdatechnika fejlődésének bemutatása során megható és elgondolkodtató a kézzel írt ősnyomtatványok, majd a fejlett technikákkal már minden család, minden ember kezébe eljutó legigazabb „Könyv” története.
Végig lehet gondolnunk, hogy milyen kivételezett és előnyös helyzetben vagyunk azokkal az őseinkkel szemben, akik nem lehettek tulajdonosai e könyvnek. A Biblia az első időkben csak igen magas főpapi és főúri családokhoz juthatott el, hiszen egy-egy példány vagyonokat ért. Mi néhány száz forintért otthonainkba vihetjük, olvashatjuk, erőt és hitet meríthetünk az üzenetből. Tegyük is minél többen. A kiállítás az ilyen gondolatok létrejöttében is segített, és bizonyára ez is céljainak egyike.
A programok végén elmondhattuk, hogy értékes és szép dolgokat láttunk, egy kedves kisváros nevezetességeit, történelmét, a vallási élet építészeti, tudományos helyszíneit, melyek maradandó élményeket adtak.
Mindannyiunk nevében megköszönöm Nagy Éva tiszteletes asszonynak a kiváló ötletet, a jó szervezést és a gondoskodó kedves türelmet, amivel a csoport útját kísérte.
Célunk a város megtekintésén kívül, Pápa nevezetes és híres református vonatkozású látnivalóinak közelebbi megismerése volt.
Ifjú Márkus Mihály nagytiszteletű úr szívélyes fogadása után a református templomot néztük meg. Megismerhettük a templom történetét, és a mai gyülekezeti életről is kaptunk tájékoztatást.
Fontos dolgok ezek, hiszen egymás gyakorlati példáján okulva jobbíthatjuk és tehetjük élőbbé munkánkat.
Megnéztük az épülő már majdnem kész imaházat. Különös érdeklődéssel hallgattuk az ezzel kapcsolatos tudnivalókat, hiszen mi is egy imaterem (gyülekezteti terem) megvalósításának tervét dédelgetjük.
Megnéztük, és értékes információkat kaptunk a méltán híres Pápai Református Gimnáziumról, ahol Petőfi Sándor, Jókai Mór, és több más nemzeti büszkeségünk élt és tanult.
Fontos, és mivel 2008. a „Biblia Éve”, annak a kiállításnak a megnézése, amely e nemes és egyedülálló könyv történetét bemutatja. Az Ószövetség és Újszövetség keletkezésének, az írás-olvasás és nyomdatechnika fejlődésének bemutatása során megható és elgondolkodtató a kézzel írt ősnyomtatványok, majd a fejlett technikákkal már minden család, minden ember kezébe eljutó legigazabb „Könyv” története.
Végig lehet gondolnunk, hogy milyen kivételezett és előnyös helyzetben vagyunk azokkal az őseinkkel szemben, akik nem lehettek tulajdonosai e könyvnek. A Biblia az első időkben csak igen magas főpapi és főúri családokhoz juthatott el, hiszen egy-egy példány vagyonokat ért. Mi néhány száz forintért otthonainkba vihetjük, olvashatjuk, erőt és hitet meríthetünk az üzenetből. Tegyük is minél többen. A kiállítás az ilyen gondolatok létrejöttében is segített, és bizonyára ez is céljainak egyike.
A programok végén elmondhattuk, hogy értékes és szép dolgokat láttunk, egy kedves kisváros nevezetességeit, történelmét, a vallási élet építészeti, tudományos helyszíneit, melyek maradandó élményeket adtak.
Mindannyiunk nevében megköszönöm Nagy Éva tiszteletes asszonynak a kiváló ötletet, a jó szervezést és a gondoskodó kedves türelmet, amivel a csoport útját kísérte.
Horváthné Papp Margit
Presbiter
Presbiter
Pápai program címszavakban:
Pápa református templom. református imaház, gimnázium, gyűjtemények, könyvtár, egyiptomi múmia, Ó templom, Teológia, Kékfestő múzeum, Püspöki Hivatal, Biblia kiállítás megtekintése a Somogyi galériában, Katolikus templom, Eszterházy kastély.
Pápa református templom. református imaház, gimnázium, gyűjtemények, könyvtár, egyiptomi múmia, Ó templom, Teológia, Kékfestő múzeum, Püspöki Hivatal, Biblia kiállítás megtekintése a Somogyi galériában, Katolikus templom, Eszterházy kastély.
Esküvő
Mennyei Édes Atyám, köszönjük Néked, hogy immár 20 éve egymás mellé rendeltél minket.
Nehéz volt a kezdet, sok gond kísérte éveinket, de Te Atyám megsegítettél minket. Abban a pillanatban megérkezett áldásod és gondviselésed, hogy érezted kinyílt szívünk Feléd. Kinyílt a szívünk és elménk és megérezted a Feléd áramló szeretetünket. Azóta nap,mint nap tapasztaljuk ajándékaidat, ilyen ajándék az esküvőnk is.
Reméljünk életünk végéig velünk leszel, s mutatod a Feléd vezető utat.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok, érzések kavarogtak bennünk, mikor arra a felejthetetlen szép napra készültünk, az egyházi esküvőnkre.
Lelki felkészülésünk a közös konfirmációnkkal kezdődött, majd a „jegyesoktatással” folytatódott és a beteljesülés maga az eskü volt.
Éva lelkipásztorunk gyönyörű mondatai szívünkig hatoltak, s szerető szavai hallatán még nehezebb volt meghatódottságunkat leplezni. Külön boldogság volt számunkra, hogy ezt az eseményt megoszthattuk családunkon, barátainkon túl a gyülekezettel is. Akiknek meleg szeretetüket és jókívánságaikat nagy örömmel fogadtuk. S nem utolsó sorban, azt az érzést szavakban nem tudjuk kifejezni, melyet gyermekeink szereztek az esküvői ebédnél elmondott köszöntőjükkel.
Azon a vasárnapon történt valami leírhatatlan. Valami olyan gyönyörű érzés költözött a szívükbe amely eddig is jelen volt, de most valami mélyebb, erősebb szerelem-szeretet köt minket össze. Amelyet már a jó Isten is megpecsételt.
Nehéz volt a kezdet, sok gond kísérte éveinket, de Te Atyám megsegítettél minket. Abban a pillanatban megérkezett áldásod és gondviselésed, hogy érezted kinyílt szívünk Feléd. Kinyílt a szívünk és elménk és megérezted a Feléd áramló szeretetünket. Azóta nap,mint nap tapasztaljuk ajándékaidat, ilyen ajándék az esküvőnk is.
Reméljünk életünk végéig velünk leszel, s mutatod a Feléd vezető utat.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok, érzések kavarogtak bennünk, mikor arra a felejthetetlen szép napra készültünk, az egyházi esküvőnkre.
Lelki felkészülésünk a közös konfirmációnkkal kezdődött, majd a „jegyesoktatással” folytatódott és a beteljesülés maga az eskü volt.
Éva lelkipásztorunk gyönyörű mondatai szívünkig hatoltak, s szerető szavai hallatán még nehezebb volt meghatódottságunkat leplezni. Külön boldogság volt számunkra, hogy ezt az eseményt megoszthattuk családunkon, barátainkon túl a gyülekezettel is. Akiknek meleg szeretetüket és jókívánságaikat nagy örömmel fogadtuk. S nem utolsó sorban, azt az érzést szavakban nem tudjuk kifejezni, melyet gyermekeink szereztek az esküvői ebédnél elmondott köszöntőjükkel.
Azon a vasárnapon történt valami leírhatatlan. Valami olyan gyönyörű érzés költözött a szívükbe amely eddig is jelen volt, de most valami mélyebb, erősebb szerelem-szeretet köt minket össze. Amelyet már a jó Isten is megpecsételt.
Dóra Zoltánné Marcsi
Ha érdekel…
Tahitótfalu 1977. csendes hét, én (Bencze Éva) akkor 8 éves voltam. Igaz ezt a hetet nem gyerekeknek szervezték, hanem felnőtt asszonyoknak. Akkor én mit kerestem ott? Nagymamámmal mehettem el, és lehettem ott azon a héten, amikor gyermekként megszólított az ÚR!
„Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja.”
(2Tim. 2:19.)
A hét éneke, ami a mai napig elkíséri az életemet. (Hallelujah! 214.)
„ Záporként hull majd az áldás, így szól a Minden ható.
Gazdag üdítő időket ígér az isteni szó.
Várjuk, várjuk a záport Atyánk.
Csöppekben hull csak az áldás.
Küldj áldás záport reánk.”
Ifjúságom útjára visszanézve az ellenség kísértése mindig ott lebegett, de a kapott útmutató a hívó szó mindig visszaintett.
„Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat”
(2Tim.2:22.)
Intések, figyelmeztetések következtek.
Vedd már el! Menj oda bátran imádságban az Úrhoz, vedd el, és a tied! Köszönd meg, és megtapasztalod, nem veszi vissza!
Fel kellett tekintenem, hogy ne csak magamat lássam. Az elmúlt életemet, bukásaimat és a körülöttem lévő sok képtelenséget. Felemelve szememet meg kellett látnom, ne higgyek semmiben és senkiben! Se önmagadban, sem abban, hogy más leszek. Csak Benne kell hinnem, akkor minden egyszerű lesz.
De ne higgyem azt, hogy soha többé nem fog megmarni a kígyó, a borzasztó. Isten nem a kígyókat távolította el, hanem a keresztet emelte föl. Ez a nagy ajándék, hogy mindig megvan a lehetőség, hogy föltekintsek. Isten kegyelmet kegyelemre ad. Nem csak egyszer kapom a kegyelmet, áldást, hanem mindig újra és újra.
Vál, 1983. április Konfirmációm alkalmával a váli református gyülekezet lelkésze ezzel az igével áldotta meg további életem útját:
„Azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, Aki az Isten jobbján ül”
(Kolosszé 3:1)
Újra és újra föl kell tekinteni, hogy olyan életem legyen, amire mások is vágynak.
„Űzd el a kísértőt, bűn minden kudarc, minden győzelemmel, könnyebb lesz a harc.
Győzz le férfiasan aljas szenvedélyt, nézz fel, Jézusodra nála lelhetsz segélyt!
Kérd, hogy segítse harcod, Védjen, derítse arcod. Bízón kezét, ha tartod, nála lelhetsz segélyt”
(Hallelujah! 207)
Kérlek, hogy figyelj, addig tekints föl a keresztre, amíg tart a kegyelmi idő! Hadd várjuk azt a boldog időt együtt és boldogan énekelhessük…
”Jézus engem megtalált, mind örökre hőn szeret!”
„Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja.”
(2Tim. 2:19.)
A hét éneke, ami a mai napig elkíséri az életemet. (Hallelujah! 214.)
„ Záporként hull majd az áldás, így szól a Minden ható.
Gazdag üdítő időket ígér az isteni szó.
Várjuk, várjuk a záport Atyánk.
Csöppekben hull csak az áldás.
Küldj áldás záport reánk.”
Ifjúságom útjára visszanézve az ellenség kísértése mindig ott lebegett, de a kapott útmutató a hívó szó mindig visszaintett.
„Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat”
(2Tim.2:22.)
Intések, figyelmeztetések következtek.
Vedd már el! Menj oda bátran imádságban az Úrhoz, vedd el, és a tied! Köszönd meg, és megtapasztalod, nem veszi vissza!
Fel kellett tekintenem, hogy ne csak magamat lássam. Az elmúlt életemet, bukásaimat és a körülöttem lévő sok képtelenséget. Felemelve szememet meg kellett látnom, ne higgyek semmiben és senkiben! Se önmagadban, sem abban, hogy más leszek. Csak Benne kell hinnem, akkor minden egyszerű lesz.
De ne higgyem azt, hogy soha többé nem fog megmarni a kígyó, a borzasztó. Isten nem a kígyókat távolította el, hanem a keresztet emelte föl. Ez a nagy ajándék, hogy mindig megvan a lehetőség, hogy föltekintsek. Isten kegyelmet kegyelemre ad. Nem csak egyszer kapom a kegyelmet, áldást, hanem mindig újra és újra.
Vál, 1983. április Konfirmációm alkalmával a váli református gyülekezet lelkésze ezzel az igével áldotta meg további életem útját:
„Azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, Aki az Isten jobbján ül”
(Kolosszé 3:1)
Újra és újra föl kell tekinteni, hogy olyan életem legyen, amire mások is vágynak.
„Űzd el a kísértőt, bűn minden kudarc, minden győzelemmel, könnyebb lesz a harc.
Győzz le férfiasan aljas szenvedélyt, nézz fel, Jézusodra nála lelhetsz segélyt!
Kérd, hogy segítse harcod, Védjen, derítse arcod. Bízón kezét, ha tartod, nála lelhetsz segélyt”
(Hallelujah! 207)
Kérlek, hogy figyelj, addig tekints föl a keresztre, amíg tart a kegyelmi idő! Hadd várjuk azt a boldog időt együtt és boldogan énekelhessük…
”Jézus engem megtalált, mind örökre hőn szeret!”
Litér, 2008. augusztus 25.
Kissné Bencze Éva
VÁLASSZ:
SIKER, SZERENCSE vagy ÁLDÁS
Mintha vágtába lendült volna az idő, nem is a század-, hanem az ezredév színezi az előjegyzési naptárakat. Mindig keresünk valamit, amit mi indítottunk el, előttünk fut, mint valaha gyermekkoromban a karika. Ezt a karikát ma úgy hívják: SIKER.
Ezt kívánják egymásnak az emberek. Futó együttlétek, vagy akár egyszeri találkozások alkalmával így szokás elköszönni: „Sok sikert! Sok szerencsét!”
Az viszont az élet fintora, hogy sikerorientált világ tele van sikertelenséggel! Elég belelapozni az újságokba, vagy meghallgatni a híreket….
Mi a siker tulajdonképpen?
„Valamely tevékenység szerencsés kimenetele, jó eredménye, alkotással, magatartással kivívott tetszés” az értelmező kéziszótár szerint.
Vizsgáljuk meg:
Mert igaz vannak sikert sikerre halmozó emberek, akik boldogtalanok. Olyan formán, mint ahogy a harácsoló soha nem elégedett! Akinek sok van, még több kell mindenből. Egy örök körforgásba jutott, ami nem vezet sehová, és amiből nem lehet, vagy csak igen nehezen lehet kikerülni.
Ellenvetés képen mondhatod, hogy ki az, aki sikettelenül kíván élni?
Igazad is lehet, de van más….
A közéletben nemigen beszélnek róla, nem tartozik a médiák szókincsei közé, mégis abból él sok ember, akik boldogabbak, mint a sikeresek. Ez az ÁLDÁS!
Ugye ismered! Hiszen valahányszor a gyülekezetben vagy hallod a köszöntést: „Az Úr áldjon meg! Áldás, békesség!” (Meg jegyzendő ugye nem szokásból, illendőségből mondod?)
Kérdés, hogyan mondod el valakinek, hogy mi valójában az áldás?
C.H.Spurgeon azt írja: „Ha mi magunk áldottak vagyunk, összes tulajdonunk és minden örömünk áldott, sőt veszteségeink és keresztjeink, de még csalódásaink is áldottak lesznek!”
Meglep ugye? Engem is, amikor először olvastam, de érdemes volt elgondolkodni rajta!
A sikert emberi akarat, igyekezet, előrelátás, erőfeszítés, valamiféle adott előny, sokszor törtetés, sőt csalás hozza létre. Ez alulról jön.
Az áldást pedig Isten adja. Ez felülről jön. Azoknak, akik bíznak benne, akik tőle várják a boldogulásukat… Az Ő áldásának a következménye: a Nap, az eső.. és adja mind a jóknak, mind a gonoszoknak! (Mt. 5,45) Ezt még csak-csak elfogadja sok ember,de azt, hogy a veszteségeink, csalódásaink is áldottak lehetnek..?
„Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál”
(Róm 8,28)
Hajlamosak vagyunk arra, hogy az áldást is sikernek tekintsük, tehát csak azt értékeljük, ami megszerzett vagy kapott jó dolog! Olyan, amit regisztrálni lehet. Ami több annál, amennyi eddig volt. Ami elbizakodottá teheti az embert, és az már jelzés! Ha valakinek „fejébe száll a dicsőség”, akkor STOP! Az nem áldás!
Mit kívánjak hát önmagamnak és egymásnak is?
Ne sikert, hanem áldást!
Ne „többet” kívánjunk a LEGTÖBB helyett!
Kissné Bencze Éva
Kevesebb szem, kevesebbet lát, kevesebb láb, kevesebbet lép.
Gyülekezetünkben kérdőív (név nélküli visszajuttatással) került kiosztásra, mivel kíváncsiak voltunk gyülekezeti tagok őszinte véleményére.
Szerettük volna, ha ez a kérdőív hozzásegít bennünket egyfajta továbblépéshez, mert úgy szól a mondás:
„Több szem többet lát.”
A következő kérdéseket tettük fel:
1) Milyen gyülekezeti alkalmakon vesz részt szívesen? (húzza alá)
2) Milyen alkalmakat látna még szívesen a gyülekezet életében,
amire Ön is szívesen eljönne?
3) Hogyan tenné vonzóbbá mások számára a gyülekezeti életet?
4) Szokott Ön Bibliát olvasni?
5) Ha igen volt a válasza, akkor mi szerint olvassa?
„Végeredmény”:
Mindösszesen 25 majdnem megválaszolt lap érkezett vissza. Azért mondom, hogy majdnem, mivel 25-ből 17 nem válaszolt a 2. és a 3. kérdésre.
A 3. és 4. kérdésre 9-en válaszoltak a többi 16 ember nem válaszolt.
Úgy gondoltam, hogy összegzést írok az újságban ezek fényében, de nincs miből írjak.
Elgondolkoztam, és felmerült bennem: Nincs véleményed? Vagy nem érdekel a gyülekezet ügye?
De aztán rájöttem: Ha nincs visszajelzés az is visszajelzés. L
Köszönöm viszont mindazoknak, akik értékes válaszokkal adták vissza (6 ember).
A jövőben vegyük azt figyelembe: A gyülekezet csak úgy tud hatásosan, eredményesen működni, ahol a„Több szem többet lát” módszert alkalmazzák!
Szerettük volna, ha ez a kérdőív hozzásegít bennünket egyfajta továbblépéshez, mert úgy szól a mondás:
„Több szem többet lát.”
A következő kérdéseket tettük fel:
1) Milyen gyülekezeti alkalmakon vesz részt szívesen? (húzza alá)
2) Milyen alkalmakat látna még szívesen a gyülekezet életében,
amire Ön is szívesen eljönne?
3) Hogyan tenné vonzóbbá mások számára a gyülekezeti életet?
4) Szokott Ön Bibliát olvasni?
5) Ha igen volt a válasza, akkor mi szerint olvassa?
„Végeredmény”:
Mindösszesen 25 majdnem megválaszolt lap érkezett vissza. Azért mondom, hogy majdnem, mivel 25-ből 17 nem válaszolt a 2. és a 3. kérdésre.
A 3. és 4. kérdésre 9-en válaszoltak a többi 16 ember nem válaszolt.
Úgy gondoltam, hogy összegzést írok az újságban ezek fényében, de nincs miből írjak.
Elgondolkoztam, és felmerült bennem: Nincs véleményed? Vagy nem érdekel a gyülekezet ügye?
De aztán rájöttem: Ha nincs visszajelzés az is visszajelzés. L
Köszönöm viszont mindazoknak, akik értékes válaszokkal adták vissza (6 ember).
A jövőben vegyük azt figyelembe: A gyülekezet csak úgy tud hatásosan, eredményesen működni, ahol a„Több szem többet lát” módszert alkalmazzák!
Nagy Éva
Az érem másik oldala…
„Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!
Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.”
/ Zsolt 133,1.3b. /
Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.”
/ Zsolt 133,1.3b. /
Gondnoki szolgálatunk kezdetén, a fenti igével ajándékozott meg az Úr
Elgondolkoztató, és egész életünkre, szolgálatunkra útjelzőként adatott. Élhetünk vele, és általa.
Áldást, és életet ígér az Úr, de feltételhez is köti, csak oda küldi, ahol egyetértés van a testvérek között. Ezt az egyetértést azonban párbeszéd, kommunikáció kell, hogy megelőzze, különben marad az egyszemélyes irányítás, a majd „felülről úgyis megmondanak mindent…” állapot.
A fent említett kérdőívvel azonos időben kiosztottunk a testvéreknek egy másik kérdőívet is, amelyen azonban névvel kértük, hogy jelezzék, a felsorolt gyülekezeti munkák közül, ki, mit tud esetlegesen vállalni. Ezzel szeretnénk a testvéreket bevonni a gyülekezeti élet hatékonyabb működtetésébe. Mindenkit csak olyan feladat végzésre kérünk, amit önként vállalt magára, mindenki saját maga tudja, mit tud, és akar vállalni. Isten országát önkéntesek építik, és nem kényszermunkások, vagy rabszolgák.
Ha a megígért áldások elmaradnak, az mindig a széthúzás, egyet nem értés következménye.
Itt szeretnénk Isten iránti hálával megköszönni mindazoknak, akik tudták vállalni az együtt munkálkodást, és részt tudtak vállalni a gyülekezet építésben.
Elgondolkoztató, és egész életünkre, szolgálatunkra útjelzőként adatott. Élhetünk vele, és általa.
Áldást, és életet ígér az Úr, de feltételhez is köti, csak oda küldi, ahol egyetértés van a testvérek között. Ezt az egyetértést azonban párbeszéd, kommunikáció kell, hogy megelőzze, különben marad az egyszemélyes irányítás, a majd „felülről úgyis megmondanak mindent…” állapot.
A fent említett kérdőívvel azonos időben kiosztottunk a testvéreknek egy másik kérdőívet is, amelyen azonban névvel kértük, hogy jelezzék, a felsorolt gyülekezeti munkák közül, ki, mit tud esetlegesen vállalni. Ezzel szeretnénk a testvéreket bevonni a gyülekezeti élet hatékonyabb működtetésébe. Mindenkit csak olyan feladat végzésre kérünk, amit önként vállalt magára, mindenki saját maga tudja, mit tud, és akar vállalni. Isten országát önkéntesek építik, és nem kényszermunkások, vagy rabszolgák.
Ha a megígért áldások elmaradnak, az mindig a széthúzás, egyet nem értés következménye.
Itt szeretnénk Isten iránti hálával megköszönni mindazoknak, akik tudták vállalni az együtt munkálkodást, és részt tudtak vállalni a gyülekezet építésben.
Az Úr áldjon, és őrizzen meg mindnyájunkat!
Vankó Viktor
Presbiter
Presbiter
Egyéb ügyek:
„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!"
/ Ézs 43,1b. /
/ Ézs 43,1b. /
REND Református Egyház Napok Dunántúl rendezvényein is ott voltunk, ami idén a Komáromi Erődben került megrendezésre. Színes, igényes programok vártak bennünket. Volt csendkápolna, kiállítások, koncertek, áhítatok, előadások (pl. Dr. Bagdy Emőke). Az egyik legjobban megszervezett REND volt a mostani. 2 év múlva Pápán találkozunk!
Idén is voltak páran gyülekezetünkből Biatorbágyon a misszióban bibliai csendesheteken.
Itt Isten igéjével foglalkoznak egész héten, áhítatok, előadások, beszélgetések zajlanak. A helyszín nagyon nyugalmas, pihenésre kiválóan alkalmas, de legfőképp arra, hogy Istennel szoros közelségbe kerülj.
Itt Isten igéjével foglalkoznak egész héten, áhítatok, előadások, beszélgetések zajlanak. A helyszín nagyon nyugalmas, pihenésre kiválóan alkalmas, de legfőképp arra, hogy Istennel szoros közelségbe kerülj.
Van egy másik lehetőség is erre, az úgynevezett Cursillio, ami a keresztyén hit alapjait végigvevő intenzív hétvége. A legközelebbi ilyen hosszú hétvége Monoszlón lesz.
Mind a két alkalom teljesen ingyenes. Ezeket a napokat, heteket adományozók tartják fent.
Ha valaki érdeklődne ezek után, bátran kérdezze Nagy Éva lelkipásztort ez ügyben is.
Mind a két alkalom teljesen ingyenes. Ezeket a napokat, heteket adományozók tartják fent.
Ha valaki érdeklődne ezek után, bátran kérdezze Nagy Éva lelkipásztort ez ügyben is.
Kajos iskola, volt imatermünk eladása folyamatban van.
Az imatermi részre már konkrét megegyezés van, a lakás részre szóbeli megállapodás történt, és az ott lakó albérlővel egyezkedések folynak.
Az eladásból származó pénzösszeget imaház építésére fogjuk felhasználni.
Terveink szerint a parókia mögött lévő pajta helyén lenne. Az Úr legyen segítségül ebben is.
Az imatermi részre már konkrét megegyezés van, a lakás részre szóbeli megállapodás történt, és az ott lakó albérlővel egyezkedések folynak.
Az eladásból származó pénzösszeget imaház építésére fogjuk felhasználni.
Terveink szerint a parókia mögött lévő pajta helyén lenne. Az Úr legyen segítségül ebben is.
2008 a Biblia éve, erről a gyülekezeten belül sem feledkeztünk el.
Ehhez kapcsolódóan bárki hozhatta kedves igéjét a Szentírásból, és annak alapján szólt az igehirdetés vasárnapról vasárnapra.
Aztán volt lehetőség Balatonkenesére átmenni egy közös Biblia órára, és az ott lévő Biblia kiállítást megnézni Németh Gyula bácsi vezetésével, majd a pápai gyülekezeti kirándulás alkalmával is megtekinthették az ott lévő tárlatot.
Litéren is lesz kiállítás Szeptember 2. hetében a Művelődési Házban. Rajz- és fotópályázat kiírással. (2008 a Biblia éve kapcsán: Hogyan vihetném közelebb Isten szavát címmel). A fotózáshoz Kisantal Tibor tanár úr ajánlotta fel a pályázóknak a segítségét, bátran forduljatok hozzá!
Szeptember 8-án 16 órakor lesz a megnyitása és a pályázat meghirdetése is. Sok szeretettel és egy kis állófogadással várunk mindenkit.
Itt szeretném kérni azokat a testvéreket, akiknek van régi Bibliájuk és megosztanák velünk, azokét is szívesen látnánk. Szeretnénk egy külön részleget kialakítani a „litéri Bibliák” részére. Egy kis szöveget is mellékelhetnek hozzá: kié, miért kedves számára.
A kiállítás után a Szentírásokat természetesen visszaszolgáltatjuk. Keressék ez ügyben Nagy Évát.
Ehhez kapcsolódóan bárki hozhatta kedves igéjét a Szentírásból, és annak alapján szólt az igehirdetés vasárnapról vasárnapra.
Aztán volt lehetőség Balatonkenesére átmenni egy közös Biblia órára, és az ott lévő Biblia kiállítást megnézni Németh Gyula bácsi vezetésével, majd a pápai gyülekezeti kirándulás alkalmával is megtekinthették az ott lévő tárlatot.
Litéren is lesz kiállítás Szeptember 2. hetében a Művelődési Házban. Rajz- és fotópályázat kiírással. (2008 a Biblia éve kapcsán: Hogyan vihetném közelebb Isten szavát címmel). A fotózáshoz Kisantal Tibor tanár úr ajánlotta fel a pályázóknak a segítségét, bátran forduljatok hozzá!
Szeptember 8-án 16 órakor lesz a megnyitása és a pályázat meghirdetése is. Sok szeretettel és egy kis állófogadással várunk mindenkit.
Itt szeretném kérni azokat a testvéreket, akiknek van régi Bibliájuk és megosztanák velünk, azokét is szívesen látnánk. Szeretnénk egy külön részleget kialakítani a „litéri Bibliák” részére. Egy kis szöveget is mellékelhetnek hozzá: kié, miért kedves számára.
A kiállítás után a Szentírásokat természetesen visszaszolgáltatjuk. Keressék ez ügyben Nagy Évát.
További programok:
Augusztus 31-én dicsőítő alkalom lesz (olyan, mint pünkösdkor), benne gyerek dicsőítés is! Előreláthatóan 17-kor kezdünk a református templomban. Hozd magaddal a jó kedved! J
Szeptember 6 (esős nap esetén 20-án) Sajkod-Tihany (egész napos) túrának vágunk neki, félúton egy tájháznál állunk meg, lesznek játékok és remélhetőleg sok vidámság is. Korhatár 0-99 éves korig J
Augusztus 31-én dicsőítő alkalom lesz (olyan, mint pünkösdkor), benne gyerek dicsőítés is! Előreláthatóan 17-kor kezdünk a református templomban. Hozd magaddal a jó kedved! J
Szeptember 6 (esős nap esetén 20-án) Sajkod-Tihany (egész napos) túrának vágunk neki, félúton egy tájháznál állunk meg, lesznek játékok és remélhetőleg sok vidámság is. Korhatár 0-99 éves korig J
Szeptember 11 csütörtök este ismét Alpha vacsora 18 órától. Sok szeretettel várom az érdeklődők jelentkezését (Nagy Évánál).
Szeptember 12-én pénteken délután a Palánta misszió jön egy előadással 17.00, majd a VÉSZBEJÁRAT rap zenekar 18 órától fog zenélni nekünk.
Szeptember 19-től pedig indul az IFJÚSÁGI ALPHA, minden pénteken 17 órától a parókián.
Erre már most várjuk az ifjúság jelentkezését. Korhatár: 12-18 év.
Az ifjúsági alphán lesz egy kis nasi, játék, gitáros ének és beszélgetés.
Erre már most várjuk az ifjúság jelentkezését. Korhatár: 12-18 év.
Az ifjúsági alphán lesz egy kis nasi, játék, gitáros ének és beszélgetés.
Hittanok, konfirmációs órák szerda délutánonként lesznek az iskolásoknak a parókián, az óvodába pedig péntekenként lesz megtartva. Hittanra jelentkezési lapok a lelkésznőnél illetve az intézményekben a tanároknál, óvónőknél kérhető. Vagy e-mail útján: credo77@gmail.com
Egy kis humor
A pap és a buszsofőr egyszerre kopogtatnak a mennyország kapuján. Kijön Szent Péter, röviden elbeszélget velük, majd beengedi a buszsofőrt. A pap fölháborodva kérdezi:- És én? Engem, aki egész életemben Isten szavát hirdettem, nem engedsz be? Hogy lehet ez?- Hát úgy, hogy amíg te prédikáltál, mindenki aludt. Bezzeg amíg a buszsofőr vezetett, addig mindenki imádkozott.
A pap és a buszsofőr egyszerre kopogtatnak a mennyország kapuján. Kijön Szent Péter, röviden elbeszélget velük, majd beengedi a buszsofőrt. A pap fölháborodva kérdezi:- És én? Engem, aki egész életemben Isten szavát hirdettem, nem engedsz be? Hogy lehet ez?- Hát úgy, hogy amíg te prédikáltál, mindenki aludt. Bezzeg amíg a buszsofőr vezetett, addig mindenki imádkozott.
Őszinte ima
Uram, adj türelmet ……. de azonnal!
Az Úr hívatja Mózest, hogy menjen el a parancsolatokért. Mózes elmegy a hegyre, népe már alig várja visszatértét. Mikor visszatér, így szól:- Van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?- A jóval - szólnak ők.- Sikerült lefaragnom tízre a parancsolatok számát.- Mi a rossz?- A "Ne paráználkodj" még mindig benne van.
Uram, adj türelmet ……. de azonnal!
Az Úr hívatja Mózest, hogy menjen el a parancsolatokért. Mózes elmegy a hegyre, népe már alig várja visszatértét. Mikor visszatér, így szól:- Van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?- A jóval - szólnak ők.- Sikerült lefaragnom tízre a parancsolatok számát.- Mi a rossz?- A "Ne paráználkodj" még mindig benne van.
- Te megcsalsz engem! - mondja Éva Ádámnak.- Hogy tudnálak megcsalni, mikor te vagy az egyetlen nő az Édenben?!Éva elhallgat, éjjel azonban Ádám arra ébred, hogy bökdösi.- Éva mit csinálsz? - kérdezi álmosan.- Számolom a bordáidat...
A lelkész vizsgáztatja hittanosait:- Milyen bűnt követett el Ádám?- Evett a tiltott fa gyümölcséből.- És milyen büntetést szabott ki rá ezért Isten?- Feleségül kellett vennie Évát.
Az újságot összeállította, és szerkesztette:
Bari Bt.
Az újságot összeállította, és szerkesztette:
Bari Bt.
Nagy Éva
Lelkipásztor
Litér Dózsa Gy.u.47.
Mobil: 06 30 5154997
Gyülekezeti képek gyűjteménye:
Lelkipásztor
Litér Dózsa Gy.u.47.
Mobil: 06 30 5154997
Gyülekezeti képek gyűjteménye:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése