Nem mindennapi eseményre került sor a héten klubunkba. A névnaposok és születésnaposok mellett házasság kötésük hatvanadik évfordulóját ünneplő tagjainkat is köszöntöttük.
A Falu anyakönyvvezetője Feketéné Németh Ibolya meghatóbeszéde után,
az önkormányzat részéről Szedlák Attila Polgármester úr a Szociális Alapszolgáltató Központ részéről Sajtos Ildikó intézményvezető és helyettese Matula Klára köszöntötte a jubilálókat.
Az életet véges végig együtt kell leélni,
Úgy válik el mit ér a nő és a férfi.
Jót és rosszat megosztani, kacagni és sírni,
a szerelem dal, melyet együtt kell megírni.
Nagy meghatottsággal állunk meg az élet ilyen nevezetes határkövénél- 60 év!
60 évvel ezelőtt két fiatal tanúival együtt megjelent, hogy külön- külön szőtt tervezgetéseiket a jövőben közösen valósítsák meg, és együvé tartozáshoz kimondhassák a boldogító „IGEN”-t.
1951. január 28-án kötöttek házasságot és írták alá nyilatkozatukat a házassági anyakönyvben.
Sokszor egy nap is hosszú, véget nem érőnek tűnik, s van, amikor egy év úgy rohan elaz ember életében, mintha csak egy nap lett volna csupán.
Hát így telt el ez a hatvan év is!
1949. május elsején ismerkedtek meg. Ketten együtt indultak el.
Ismerték és hitték a mondást, hogy „egyszer és soha többé, ennyi az élet. Ebben az egyben kell jónak, tökéletesnek és boldognak lenni.”
E mondást magukévá tették, s házasságukban a fő célt mindketten elérték: a munka és a család szeretete betöltötte életüket, és ez boldoggá tette házasságukat.
Szerették és szeretik is e házassági köteléken belül született két gyermeküket, az1952-ben született Klárit, és az 1956-ban született Istvánt.
Pista bácsi a katonatiszti pályát választotta, majd dolgozott a Megyei Tanácsnál, a Nitrokémiánál, az OVIT-nál, és innen ment nyugdíjba.
Klári néni Budapesten a Gegesi Kisklinikán, majd az István Kórház bölcsődéjében, 1954-ben a litéri óvodában, majd 56-tól a bölcsődében dolgozott nyugdíjazásáig, mint bölcsődevezető.
Életükre a nyugodt, kiegyensúlyozott életvitel volt jellemző. Becsületesen megállták helyüket a munkahelyükön és a családi életben.
Gyermekeiket is ilyen életre nevelték.
A szülői ház mindig egy kapaszkodó a gyermekek számára még felnőtt korában is. Ha a családot egy hatalmas fához hasonlítjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy ágak és levelek, az apró dolgokra való odafigyelés, az örökös harmóniára törekvés: az édesanya. A törzs, a megtartó erő, a biztonság pedig az édesapa.
Ennek az összetartozásnak az érzését mindig érezték, és még ma is érzik gyermekeik.
Életük fontos elve volt, és az ma is: forró szív, tiszta kéz, józan ész.
Nehéz, de szép feladat évek hosszú során megőrizni egymás szeretetét, csírájában elfojtani minden rossz gondolatot, s végtelenül szerénynek maradni egymás szemében, megőrizni a tökéletes bizalmat, minden önteltség nélkül.
Elmondhatják, hogy Őnekik ez sikerült.
Ezen a bensőséges szép napon a szeretet boldog érzésével gratulálunk valamennyien, akik itt vagyunk, és azt kívánjuk, hogy még sokáig érezzék a megtartó langyos esőket, a délutáni hosszú napsütéseket, hogy egymás mellett egyikőjük se fázzon!
/ Részlet az anyakönyv vezető Feketéné Németh Ibolya köszöntőjéből /
Még egyszer kívánunk további boldog együtt töltött éveket Kohánka Pista bácsinak és Klári néninek!
Litéri Idősek klubja tagjai és dolgozói
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése